Elhívás és kiküldés

„Nem ti választottatok ki engem, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” (Jn 15,16)

   Kedves imádkozó Testvéreim!

   Imahetünk első napján Isten személyre szóló üzenetére figyelhetünk. Ugyanakkor a keresztyén közösséget alkotók közös és mindenkire érvényes azonossági jegyeire. Az egyházak ökumenikus imaközösségének ez évi vezér-igéje Krisztus önkijelentései közül az utolsóként feljegyzett szőlőtőről szóló beszéd. Mint mindenben, ebben is jelen van a félreértés lehetősége. Sokan értelmezik úgy ezt a kijelentést, mint a tőkén véletlenszerűen helyet foglaló vesszőkről szóló bizonyság, vagy a gyümölcshozás ember-független eseménye.          

   Erre megszólal Krisztus hozzánk és rólunk szóló üzenete, egyen-egyenként címzetten, és mindnyájunkra érvényes hangsúllyal. Ő a kiválasztó hatalom, és Ő hívja maga mellé az övéit. A szőlőtő vesszőit életre hívja, növeli, folyamatosan táplálja. A meghívásnak célja van, a szőlővesszőknek rendeltetése. A kert tulajdonosa a leggazdagabb termés érdekében mindent megtesz a gyümölcsözés érdekében. Az elhívottak engedelmessége a küldetés vállalásában ér célba. A keresztyének azok, akiket nemcsak keresztvíz alá tartottak a szülők, hanem, akik tanítvánnyá lesznek és tanítványokat gyűjtenek.

   A minden népek között jelentkező tanítványok azok, akik meglátják a gyümölcstermő példaadót. A szülőnek, a nevelőnek, az idősebbnek gyümölcsérlelőnek kell lennie, amely életforma a maga létezésével és eredményével kívánatos az elkövetkező nemzedéknek. A keresztyén örökség ezen a téren az, hogy felismerhetjük az életre hívót és a szolgálatra hívót, aki megteremtette az embernek a létfeltételeket, de előteremti a gyümölcshozás feltételeit is. Senki sem mondhatja, hogy neki nincsenek meg a feltételei az életre és a szolgálatra. Egyetlen tálentummal is lehet áldással haladni.

   A gyümölcsözés feltételeit Istentől kapjuk, de a gyümölcsök a mi ajándékaink. Arra kötelez bennünket ez a felismerés, hogy soha ne vonjuk kétségbe Urunk életfakasztó és fenntartó hatalmát, és soha ne úgy tekintsünk gyümölcseinkre, mint a magunk kizárólagos termékére. Akár a jó termés, akár a kevésbé, az legyen alkalom a hálaadásra. Csak a köszönetmondó töredelmes szív tudja szaporítani a jót, csak az alázattal hordozott rossz lehet elviselhető.

   A Krisztus szőlővesszői bármit kérhetnek, mert teljesíti az Atya Ő érette. Tulajdonképpen a gyümölcstermés által mérhető a tőkével való kapcsolat. Ott ahol nincs közösség Istennel, előbb-utóbb nem lesz emberrel sem, és az ilyen ágak lemetszetnek. A keresztyén közösséget nem csúfíthatják a sátán követségébe szegődöttek tagjai. A keresztyének sok árnyalatú közösségekben tömörülnek, de az üdvözülők már egyetlen sereg, mégpedig azokból, akik megteremték és megőrizték Isten ajándékát Krisztus nevében, a Szentlélek hatalmával. Ámen.

Nagyvárad, 2021 imahét első napja

A békesség kötelékében!

                                                                                                                               Csűry István

Admin

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük